Michael Schumacher a Ferraris korszakától kezdve már nem tartozik az autótörő pilóták közé, de a Benettonnal, sőt, egyszer-kétszer még a vörös kocsival is tesztelte a pályákat övező kavicságyakat és gumifalakat.
Legtöbbször edzésen hibázott
Egyik legemlékezetesebb bukását még 1994-ben, a mindent eldöntő Ausztrál GP második időmérőjének utolsó másodperceiben produkálta, amikor minden áron el akarta venni az első rajtkockát akkori legnagyobb ellenfelétől, Damon Hilltől.
Schumacher a célegyenes utáni gyors sikánban csúszott ki, és csapódott a Benetton-Forddal a védőkorláthoz, majd a pályán szinte átrepülve a másik oldalon is odaverte a gépet.
Alig fél évvel később, 1995-ben, Imolában került szorult helyzetbe, amikor a pálya egyik leggyorsabb pontján csúszott meg, fordult keresztbe, majd ütötte szét a gumifalat.
A következő nagy bukás valamivel több, mint egy év múlva következett, az 1996-os szezonban, a német kedvenc pályáján, Spában, edzés közben.
Kanyarból való kigyorsításkor ráfutott a szegélykőre, és nagy sebességgel repült a gumifalba. Valószínűleg ez volt a legkeményebb becsapódása, de szerencséjére a kocsi a hátuljával kapta el a gumifal - ugyancsak nagy mázli - végét és nem a szalagkorlátot.
Silverstone-ban a fékjei hagyták cserben
A fenti három karambolt karcolás nélkül úszta meg, de 1999-ben, Silverstone-ban egy kevésbé látványos ütközéskor már nem volt szerencséje.
Nem sokkal a rajt után épp csapattársát, Irvine-t előzte volna a Hangar-egyenes végén, amikor a Ferrari első fékjei csődöt mondtak, így az frontálisan ment a gumifalba. Kettős lábtörés és háromhónapos lábadozás lett a baleset vége.
A német azóta versenyhétvégén legutóbb 2001-ben bukott nagyot, mindjárt az idénnyitó Ausztrál GP egyik edzésén. A pálya egyik gyors pontján kicsúszott, és a kerékvető olyan szerencsétlenül dobta meg a Ferrarit, hogy az a levegőbe emelkedett, majd többször átfordult a tengelye körül. Schumachernek semmi baja nem lett.