Michael Schumacher szülei egyszerû emberek voltak - édesapja kõmûves, édesanyja pedig egy kis talponálló büfé mûködtetõje. Amikor a késõbbi Forma-1-es versenyzõ világra jött Rolf és Elisabeth Schumacher meglehetõsen szerény körülmények között élt és Michael is ilyen környezetben nevelkedett. A legfontosabban, a szeretetben, azonban sosem szenvedett hiányt. "A gyerekkoromból arra emlékszem, hogy szabadon magam dönthettem azokról a dolgokról, amiket csinálni akartam. A legfontosabb emélkem az, hogy szabadságom volt arra, hogy eldöntsem melyik utat választom az életben és a szüleim támogattak." - mondta Michael a Hello magazinban. A kívülállók is nagy jelentõséget tulajdonítottak neveltetésének: "Nem ismerem jól a családját és akkoriban sem ismertem." - mondta Timothy Collins "Schumacher - The life of the new Formula One Champion" címû könyvében Jochen Mass, aki a C-csoportos világbajnokságban a Mercedesnél Michael csapattársa és "tanára" volt - "Azt hiszem talán kétszer láttam az apját. De abból ítélve, hogy milyen Michael, azt hiszem jó befolyással voltak rá. Jól nevelték. Szerintem Schumacherék nagyon kedves emberek. A sikerei alapjának nagy része a családi háttérbõl származhat. Néha nagyon nyomulós, extrovertált szülõkkel lehet találkozni - különösen autóversenyzõk esetén. De az õ apja sosem volt ott. Sosem volt útban. Sosem jött el a versenyekre. Tudta, hogy csak láb alatt lenne, úgyhogy inkább kimaradt a dologból. Hagyta, hogy a fia maga oldja meg a dolgait, mert szerintem tudta, hogy a fia úgyis jobban tudja ezeket. Az apja semmi újat sem tudott volna mutatni vagy mondani neki."

A szülõk akkor sem követeltek részt soha a rivaldafénybõl, amikor Michael, majd késõbb Ralf befutottak. Büszkék voltak gyermekeikre és sikereikre, de csak szerényen, csendesen a háttérben izgultak értük.

1997-ben Rolf és Elisabeth elváltak, 2003 április 20-án pedig sajnos Michael édesanyja elhunyt. Ugyanezen a napon Michael megnyerte a San Marinói Nagydíjat - élete legnehezebb és legszomorúbb versenyét.

Michael 1995. augusztus 1-je óta nõs ember (vagy augusztus 5-e óta - attól függ, hogy a polgári vagy az egyházi esküvõ dátumát vesszük). Felesége Corinna Betsch 1969. március 2-án született a németországi Halverben, amely nem esik messze Michael szülõvárosáról, Kerpentõl. Saját bevallása szerint 1988 környékén találkozott elõször késõbbi férjével: "Michaelt akkor ismertem meg, amikor a Forma Ford 1600-ban versenyzett. Aztán a Forma-3-ba ment Micha, úgyhogy ennek valamikor 1988 környékén kellett lennie." - idézte az Auto Bild Corinnát 1994 végén. Szerelemrõl azonban csak késõbb lehetett szó, hiszen ekkor Corinna még Heinz-Harald Frentzennel járt, aki 1990-ben Michael csapattársa volt a Sauber-Mercedesnél a C-csoportos sportautó világbajnokságban. Késõbb azonban Corinna és Heinz-Harald kapcsolata megromlott és ekkor lépett a képbe Michael. "Az egész 1991 október-novembere táján történt." - mondta Frentzen Timothy Collins "Schumacher - The life of the new Formula One Champion" címû könyvében - "Nem tudom, hogy [Corinna] boldogtalan, vagy boldog volt-e velem. Nem volt nagy probléma. [...] Nem Michael csinálta. Azt hiszem Corinna és én már azelõtt külön váltunk..."

A Forma-1-es pilóták egy része szupermodellekre, színésznõkre, énekesnõkre - azaz "nagyvilági" hölgyeményekre - hajt, ám Michael sosem tartozott a playboy-ok táborába. Még Corinna elõtt sem: "Tudom, hogy mindenki azt hiszi, minden autóversenyzõ playboy, de az én esetemben ez nincs így és nem is volt. Én egyáltalán nem vagyok az a fajta srác, akit érdekelnek az egyéjszakás kalandok. Szeretek szórakozni, igen - de ennyi. Semmi értelme sincs egy lánnyal elmenni egy éjszakára. Láttam már ilyet és tudom, hogy nem nekem való." - mondta Timothy Collins könyvében. Egy másik helyen azt vallotta, hogy szerinte fontos egy kapcsolatban az, hogy a két fél lehetõleg azonos érdeklõdésû, azonos életfelfogású, sõt lehetõleg azonos hátterû ember legyen. És Corinna valóban egy teljesen teljesen hétköznapi vidéki német családból származik - akárcsak Michael.

Corinna nem ad interjúkat (attól eltekintve, amikor egy-egy tévéstáb elkapja néhány mondatra). Ez teljesen tudatos: "Akkor mindenki elkezdene nyilatkozatokat kérni tõlem. De én meg akarom tartani a magánéletünket egyfajta menedéknek." - mondta Willi Knupp "Leben für die 1" címû könyvében 1994-ben. Egy alkalommal azonban mégis megnyílt, mégpedig Sabine Kehm (Michael sajtószóvivõje) "The driving force" címû könyvében, amely magyarul is megjelent 2003-ban:

"Néha, amikor ránézek a boldogság egy hihetetlen mély érzése tölt el." - mondta Corinna Michaelrõl - "Ránézek és azt gondolom: ez a férjed - és ez egy nagyszerû érzés. Michael olyan erõs és olyan gyögéd, olyan energikus és bensõséges. Úgy érzem klassz csapat vagyunk."

"A legszebb az, hogy neki semmi sem túl sok. Mindegy mi, mindegy mikor, mindegy hol - rendben van. Még sosem hallottam, hogy sóhajtozott volna vagy elfordította volna a fejét és azt mondta volna: késõbb, most nem. Michael cselekvõ ember. Egyszerûen teszi a dolgokat és úgy tûnik, mintha semmi sem jelentene neki nehézséget. Szeretem ezt.
A legjobb azonban az ebben, hogy valóban megbeszéljük a dolgokat és õ nem az erõsebb pozíciójából beszél, hanem feltétlenül akarja hallani az én véleményemet is, ami aztán számít is neki."

"Amikor megismerkedtünk, a legelején Michael állandóan csinált valami tréfát. Ez eleinte inkább idegesített, mert állandóan valami más jutott az eszébe. Ha valahol ültem és hirtelen egy pohár langyos víz ömlött a nyakamba, biztos lehettem benne, hogy õ volt az."

"Tudom, hogy kívülrõl nem úgy tûnik, de a pasas hihetetlenül vicces tud lenni. Ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek benne: néha agyon nevetjük magunkat semmiségeken, teljesen jelentéktelen dolgokon, egyszerûen jól érezzük magunkat együtt. Mindenki ismeri ezt abból az idõbõl, amikor az ember beleszeret valakibe és akkor az olyan, hogy még a legkisebb dolgok is viccesek tudnak lenni. Nálunk még ma is olyan mint az elején és õszintén szólva ezt fantasztikusnak találom, hiszen már eddigi életünk fele óta ismerjük egymást.
Még mindig órák hosszat tudunk beszélgetni. Szabad hétvégeken esténként gyakran beülünk együtt a fürdõkádba és beszélgetünk a napunkról - hogy mi történt a másikkal.
Michaellel az a jó, hogy minden olyan harmónikus. Minden olyan szép vele. Mindig megérintjük egymást, ezt automatikusan tesszük. Egyszerûen ezt kell tennünk. Ez a gyerekeinkre is teljesen átragadt. Például amikor eszünk, mindannyian egészen szorosan egymás mellett ülünk. Néha nevetnem kell, mert olyan szorosan ülünk, hogy alig tudunk enni. Pedig nagy asztalunk van."

"Amit nagyon klassznak találok Michaelben az, hogy nagyon családcentrikus. Az, ahogyan a gyerekeinkkel bánik, ahogyan mindig foglalkozik velük, minden bizonnyal az egyik dolog, amiért szeretem. Nagyon jó látni, hogy ebben mennyire örömét leli.
Ha Ginával és Mickkel tombolhat, akkor boldog. Állandóan eszébe jut valami, amit csinálhatna velük: mászás, trambulinon ugrálás, lovaglás, tombolás. Ilyen dolgok, kevésbé az éneklés vagy olvasás. Ezért inkább én vagyok felelõs, mert Michael az aktívabb típus."

Maga Michael így magyaráz az otthon melegérõl ugyanebben a könyvben: "A gyerekeim még túl kicsik ahhoz, hogy igazán megérthessék mi történik [a Forma-1-ben]. És ennek örülök, mert jó és rossz napokban is gondoskodnak arról, hogy két lábbal a földön maradjak. Amikor hazajövök egyszerûen csak egy boldog férj akarok lenni, aki hazajön és vigyáz a gyerekeire."

Corinna elárulja, hogy Michael nemcsak a munkájában aktív: "Egy helyben ülni Michael alig tud. Még sosem töltöttünk el egy napot a heverõn vagy csak úgy lustálkodva. Sosem. Erre egyáltalán nem képes. Persze néha megnézünk együtt egy filmet, de aztán megy tovább az élet. Õ ilyen, bolha van a fenekében. Mindig kell valamit csinálnia. De mindig eszébe is jut valami. Tényleg mindent kipróbál. És mindenekelõtt: mindent meg is tud csinálni.
Megnéz magának valami újat, magában nagyon erõsen foglalkozik vele és aztán már tudja is. Síelni például én eredetileg jobban tudtam, mert vele ellentétben gyerekkoromban gyakrabban csináltam. És aztán? Egy évig síel és aztán elszáguld mellettem.
Vagy ráül a lóra és a dolog mûködik. Úgy ül ott, mint egy olyan ember, aki évekig mást se csinált. Másoknak két évre van szükségük ahhoz, hogy ezt elérjék. Néha az õrületbe kerget ezzel.
Másrészrõl nagyon szívesen foglalkozik más emberekkel. Ezzel nem tud betelni és azt is szereti látni, hogy jól érzem magam. Egy cicababával bizonyára semmit sem tudna kezdeni - egy olyan nõvel, aki mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki és akinek ez a fontos. Vagy egy olyan nõvel, aki egyáltalán nem sportos."

Schumi kommentárja: "Ha valami érdekel, akkor intenzíven és kizárólag azzal foglalkozom. Olyankor beszélhetnek hozzám, meg sem hallom - Corinna sokat tudna errõl mesélni. Néha ha újságot olvasok és õ megszólít, egyáltalán semmit sem hallok, mert annyira elmélyülök. A legelején ez néha feszültségekhez vezetett. Ma azonban már ugyanezt a mintát látja a kislányunknál. Õ ugyanilyen: ha egy dologgal foglalkozik, olyankor teljesen kikapcsol."

Az autóversenyzõ-feleségeknek feltett standard kérdés arra vonatkozik, hogy nem félti-e a férjét:
"Igazi félelmet nem érzek. Tudom, hogy ezt sokan nem tudják megérteni és azt mondják: "Hogy bírja ki azt a tudatot, hogy a férje elmegy és lehet, hogy soha többé nem jön vissza." Én ezt nem így látom - pontosabban talán, ha igazán õszinte vagyok, akkor kicsit magamra is erõltetem. De én Michaelt csak autóversenyzõként ismerem.
Teljesen megbízom benne, az erõsségeiben, az ítéleteiben, a természetében. Michael mindig küzdeni fog, elszántan küzdeni, de nem hazárdõr. Nem vállal szükségtelen kockázatot, ahhoz túl racionális. Ez a tudat természetesen segít nekem.
Mert õszintén szólva azért vannak olyan napok, amikor egy rossz érzés árnyékolja be egy verseny gondolatát. Hiszen Michael sosem egyedül köröz és a nyugtalanságom fõleg más pilótákból indul ki, olyan helyzetekbõl, amelyekbe Michael belekényszerül és amelyeket maga nem tud befolyásolni."

Corinna szerint az emberek ismeretlenül is hajlamosak ítéleteket megfogalmazni Michaelrõl és ezek emiatt sokszor igazságtalanok: "Csalás? Nem létezik. Michael sosem tenné, valahogy nem tudja. Valami tiltakozik benne ez ellen, méghozzá erõteljesen. Ezért nem értettem soha ezeket a történeteket, amelyek kezdetben felbukkantak: svindlis-Schumi és ilyenek. Annak idején én sokkal jobban bosszankodtam ezek miatt a történetek miatt, mint Michael."

Corinna gyakran kíséri el férjét a versenyekre, ott azonban többnyire a háttérbe húzódik - ezzel segít Michaelnek: "Egyrészrõl élvezem, amikor Corinna egy nagydíjon is mellettem van. Másrészrõl természetesen ilyenkor van a legkevesebb idõm rá." - mondta Michael az Auto Bildnek 1994 végén. Ám Corinna tapintatosan kezeli a helyzetet: "Corinna ebben tökéletes. Önálló és a világ legtávolabbi részén is el tudja magát foglalni. Ezért nem támad lelkiismeret furdalásom, ha nincs idõm rá. Így segít nekem, hogy a munkámra tudjak koncentrálni." Ugyanebben a cikkben Corinna: "Abban a kevés idõben, amit olyankor együtt töltünk, csak vidám dolgokról beszélek neki. Mindent, ami a sportjával van kapcsolatban, kívül hagyok. Nem beszélek olyan dolgokról sem, amelyek felidegesítettek és amelyek ot emiatt nyomaszthatnák. Ezeket késõbb még mindig meg lehet majd beszélni."

Michael talán sosem lett volna ilyen sikeressé a Forma-1-ben felesége támogatása nélkül, ám házasságuk legnagyobb "eredményét" mégis két gyermekük, Gina Maria és Mick jelenti...

Michaelnek és feleségének, Corinnának két gyermeke van. Gina-Maria 1997. február 20-án született, Mick 1999. március 22-én. Michael, mint minden büszke apa, szívesen beszél a "srácairól", ám az utóbbi idõben igyekszik távol tartani õket a nyilvánosságtól (évekkel ezelõtt készültek róluk utóljára hivatalosan engedélyezett képek). Teljesen érthetõ dolog, hogy nem akarja, hogy Gina és Mick kamerák kereszttüzében nõjön fel, hanem igyekszik hétköznapi körülményeket biztosítani nevelkedésükhöz. "Azt akarom, hogy szabadon mozoghassanak és azt csinálják, amit akarnak, de a kötelességeiknek is tudatában kell lenniük. Ha lovat akarnak, akkor utána gondoskodniuk is kell róla." - mondta Michael nevelési elveirõl 2001 elején a Hello magazinnak - "A legfontosabb dolog, amit adhatsz a gyerekeidnek az az idõd - különösen ha szükségük van rád. Remélem mindig nyílt leszek arra, hogy bármit megbeszéljek velük. Mepróbálok semmit sem elrejteni."

"A gyermekeim nem ismertek és szerintem ez nagyon fontos. Ideáig normális életet éltek és ez a jövõben is így lesz. Úgy érzem, hogy meg kell adni nekik a lehetõséget arra, hogy szabadon éljenek azon teher nélkül, amit a hírnevem okozott." - mondta egy másik alkalommal az Observernek.

A srácok számára Michael nem a Forma-1-es világbajnok, hanem elsõsorban "papi", de azért néha már odaülnek a tévé elé szurkolni neki. S vannak dolgok, amelyek nagy hatással vannak rájuk: "Gina elkezdett a [1999-es] balesetemrõl beszélni." - mondta Michael a Hellónak - "Azt mondtam neki: "Igen, apának balesete volt, mert a fék nem mûködött". Rám nézett és azt mondta: "Oké, veszek neked egy új féket" aztán elment a nagyapjához és azt mondta: "Nagypapa, segítesz nekem? Új fékek kellenek apának." Nagyon aranyos.
Amikor egy verseny elõtt beszélgetek vele azt mondja: " Szorítok neked papa. Nagyon szorítok neked." Amikor nyertem Brazíliában Corinna hazatelefonált és Gina vette fel és kiabált a telefonba, hogy "Igen, nyertünk, nyertünk." Aztán amikor megnyertem a világbajnokságot azt mondta: "Gratulálok, világbajnok vagy." Aztán minden visszatért a normális kerékvágásba. A gyerekek segítenek, hogy két lábbal maradj a földön. Nem érdekli õket, hogy te vagy a világbajnok, csak azt akarják, hogy papi legyél."
Egy másik alkalommal azt is elárulta, hogy Gina és Mick gyakran imádkoznak érte a versenyek elõtt.

Sokszor felteszik Michaelnek a kérdést, hogy vajon fiából, Mickbõl is autóversenyzõ lesz-e. Schumi legalább ugyanilyen sokszor elmondta, hogy a veszélyek miatt nem szeretné, ha az lenne belõle, ennek ellenére némi büszkeség cseng ki szavaiból, amikor azt mondja a Hellónak: "Van egy kis elektronikus Ferrarink. Gináé volt, de õ nem nagyon szerette, úgyhogy Mické lett és mindössze egyévesen beleült és elkezdte vezetni. Alig hittem el. Boldog benne. Akkor, amikor járni tanult elkezdett vezetni is."

Schumi családi élete tehát rendezett és boldog. Õ maga így foglalja össze a Hellóban: "Néha az emberek megkérdezik, hogy mi a kívánságom és erre azt kell, hogy mondjam: mit lehetne? Corinna és én nagyon szeretjük egymást, van két csodálatos gyerekünk, pénzügyileg jól el vagyunk látva, van egy szép házunk, megnyertem a világbajnokságot a Ferrarival. Most már egyszerûen csak azt szeretném, hogy továbbra is boldog legyek szakmailag és a magánéletben."

"Azt hiszem ha az ember mélyen magába néz, akkor látja, hogy a barátait - az igazi barátait - egy kezén meg tudja számolni." - mondta Michael néhány évvel ezelõtt egy a német RTL televíziónak adott interjúban.

Schumi két legjobb barátjának Heribert "Füngi" Füngelinget és Peter Kaisert tartja. Õk mindketten hétköznapi emberek, akik gyermekkoruktól ismerik Michaelt és nem akkor csapódtak mellé, amikor már híres és gazdag volt. Schumacher is hûséges típus. A mai napig többre tartja azt, ha elmehet régi barátaival bedobni egy sört, vagy megenni egy pizzát, mint hogy VIP-partikon felszínes ismerettségeket kössön.

Füngi a német RTL televízióban egy alkalommal elmondta, hogy körülbelül 15 évesek lehettek, amikor õ és Michael megimserkedtek egymással. A helyszín mi más is lehetett volna, mint a gokartpálya. Heribert szintén gokartos volt és egyszer elromlott egy alkatrész a gépén, amelyet boltból nem tudott pótolni. Ekkor irányították Schumacherhez, aki 10 márka ellenében ki is segítette. Késõbb azonban az "üzleti kapcsolat" barátsággá alakult és ekkor Michael visszaadta Fünginek a 10 márkát, mondván, hogy barátok között minden ingyen van. És ez a barátság azóta is tart. Füngeling nõs ember - Michael volt az esküvõi tanúja - és van két gyermeke. Másrészrõl pedig õ Michael kisfiának, Micknek a keresztapja (Gina-Mariáé Michael öccse, Ralf).

A Forma-1-es pilóták között - mondják - ritkán alakulnak ki igazi barátságok, de azért akad rá példa. Michael legközelebbi barátai kollégái közül az egykori csapattárs, Jos Verstappen és a már visszavonult Jean Alesi. Velük és családjukkal a boxutcán kívül, szabadidejükben is összejárnak. Talán kevésbé közismert az, Michael hogy annak idején nagyon jóban volt a japán Aguri Suzukival is - olyannyira, hogy Suzuki egy ideig Schumacherék házában is lakott, mivel egyébként frusztrálta az idegen európai kultúra és nehezen tudott beilleszkedni. Michael sokat segített neki, hogy lelkileg "átvészelje" az Öreg Kontinensen töltött éveket.

És természetesen ott vannak a Forma-1-es csapaton belül szerzett barátok - elsõsorban Jean Todt és Ross Brawn. Todt számos interjúban elmondta, hogy Michael olyannyira közel áll hozzá, hogy fiával, Nicholassal gyakran beszélnek úgy róla, mintha Schumi a másik fia lenne. Ross Brawn pedig így nyilatkozott Michaelrõl az Auto, Motor und Sportban 2000 végén: "Nagyon csalódott lennék, ha nem dolgozhatnék vele. Nagyon jó barátom, akit bármikor felhívhatok, ha a segítségére van szükségem."

Michael úgy nyilatkozott, hogy szerencsés ember, hiszen a munkája egyben a hobbija is. Hogy ez valóban így van azt mutatja, hogy a Forma-1-en kívül, szabadidejében is szívesen ül a volán mögé, hogy versenyezzen. Mégpedig leginkább egy gokart volánja mögé, hiszen a szívében - amint egyszer elmondta - õ valójában még mindig gokartversenyzõ. 2001-ben például a Forma-1-es szezon befejeztével részt vett a Gokart Világbajnokság zárófutamán Kerpenben, ahol egy remek versenyen második helyezést ért el Vitantonio Liuzzi mögött (Michael a 15. helyrõl indult a döntõ futamban, miután volt egy-két megpördülése és mûszaki hibája a kvalifikációs futamokon. A verseny elsõ néhány kanyarjában aztán tíz hellyel küzdötte magát elõre!)

Schumacher másik ismert hobbija a futball. Gyermekkorától rajongója ennek a sportnak és maga is régóta játszik, ám azt is korán felismerte, hogy nem olyan tehetséges benne, mint a vezetésben. "Csõlátásom van és ez a játék sajnos több tudatosságot igényel. Ahhoz, hogy jól teljesíts bármilyen sportban képesnek kell lenned észrevenned a dolgokat magad körül és tudnod kell stratégiákban gondolkodni - a fociban nekem nincs meg ez a képességem. Amikor a labda felém jön, akkor csak azt látom, ám a mellettem álló játékost nem. Ez a probléma tulajdonképpen." - nyilatkozta az F1 Racing 2001 februári számában. Ennek ellenére remek kikapcsolódásnak tartja, ha rúghatja a bõrt, amit gyakran meg is tesz egy svájci harmadosztályú csapatban, az FC Echichen-ben (vagy korábban az FC Aubonne-ban). A profik közül az 1. FC Köln hûséges szurkolója - jóban-rosszban. Gyakran hívják jótékony mérkõzésekre is. Oszlopos tagja például a Forma-1-es pilóták válogatottjának, de 2003 nyarán hívták már olyan mérkõzésre is, ahol rajta kívül mindenki más profi futballjátékos volt!