Schumacher úr, válaszolna tíz udvariatlan kérdésre?

Auto Bild, 1994 vége

interjú: Christoph Schulte

A Forma-1-es sztárnál puhatolózunk. Hogyan reagál, amikor olyan dolgokkal szembesítik, amelyekre nem éppen kellemes válaszolnia? Egy szokatlan interjú.

Kedveli, ha "Schuminak" becézik?

Mondjuk inkább úgy, hogy már megszoktam. Tulajdonképpen szimpatikusan hangzik. Legalábbis nekem sem jutott még jobb eszembe.

Állítólag egyszer azt mondta, hogy "Nem tudok a barátnõm, Corinna nélkül élni...". Igaz ez?

Nem emlékszem rá, hogy ilyen szélsõségesen fogalmaztam volna. Nincs olyan ember, aki nélkül a másik "nem tud élni". De nem is az a kérdés, hogy vajon tud-e egyik ember a másik nélkül élni, hanem inkább az, hogy hogyan él vele, vagy nélküle. Egy dolog valóban bizonyos: nem tudom ilyen szépnek elképzelni az életet Corinna nélkül.

Schumacher az örök vidám fickó". Vagy: "A kedves fiú a szomszédból". El tudja ezt az imázst fogadni?

Alapvetõen életvidám ember vagyok. Hiszen eddig az életemben majdnem minden úgy alakult, hogy minden okom megvan a vidámságra. Egészen Silverstone-ig. És onnantól kezdve az emberek egy egészen más Michael Schumachert ismertek meg.

Büszke arra, hogy német?

Nos, tíz udvariatlan kérdésnél azt hiszem én is válaszolhatok legalább egyszer udvariatlanul: hülye kérdés. Születésemnél fogva német vagyok, ami nem az én érdemem. Szóval semmi ok sincs erre büszkének lenni. Ugyanakkor szívesen vagyok német. Szerencsém van, hogy egy olyan országban nõhettem fel, amely nyilvánvalóan a világ naposabb oldalán fekszik.

Miért menekült hát az adóparadicsomba, Monacóba?

A menekülés jó kifejezés erre. Elsõsorban a nyilvánosság figyelme elõl menekültem el. Monacóban háborítatlanul élek. De természetesen elismerem, hogy Monaco adózási okokból is érdekes. Sportolóként az ember sosem tudhatja, meddig keres jól. Egy csapásra mindennek vége lehet. Ez egy olyan szempont, amely a német pénzügyi hivatalt nem nagyon érdekli. De szeretném megnyugtatni a kritikusokat: üzleti tevékenységeim egy része Németországban adózik.

Nem gondolja, hogy - elismerten életveszélyes - munkája azért mégis túlfizetett?

A "Forma-1" nevû cégnél dolgozom és fizetésbeli elképzeléseimet kollégiám fizetéseihez igazítom. A fõnököm pedig a teljesítményemhez igazítja és ahhoz, hogy ez hogyan viszonyul mások teljesítményeihez. Ebbõl a szemszögbõl csak jövõre fogom megkapni azt a pénzt, amit valójában keresek. Egyelõre ennyit a viszonyokról. Hogy ez abszolút számokban miért ilyen sok, az már másik kérdés. Azonban bizonyos, hogy egy olyan erõteljesen piacgazdasági alapokon nyugvó vállalkozásban, mint a Forma-1 az ember egy fillérrel sem keres többet annál, mint amennyit valóban megér. Az íratlan szabály így szól: mindenki annyit ér, amennyit kap - különben nem kapna annyit.

Ad valamennyit bevételeibõl közhasznú szervezeteknek? Mennyit?

Szoktam adni. Ez a téma fontos számomra, de nem tartozik a nyilvánosságra. Azért segítek, mert szükségét érzem és nem azért, hogy legyen mirõl jópofán elcseverészni az újságírókkal. Az a célom, hogy kiegyenlítõdjenek a dolgok. Az az elvem, hogy minden embernek, akinek jól megy a sora, van valahol egy párja a világon, akinek sokkal, de sokkal kevesebb jutott.

A gyõzelmi ünneplés Senna balesete után nem volt meglehetõsen ízléstelen?

Nem volt "ünneplés", csupán eredményhirdetés. És pezsgõ helyett a könnyek folytak. Én inkább ezt a kérdést találom ízléstelennek.

Igaz az, hogy a kritikára meglehetõsen allergiás?

Az a kritikától függ. Ha fair és igaz, akkor nincs vele semmi probléma. Ezt a fajta kritikát még keresem is, hogy segítsen a továbbfejlõdésben. Csak hogyha a kritika fõcímek formájában jelenik meg, azzal az egyetlen céllal, hogy feltûnést keltsen - nos, az valóban nem tetszik.

Közvetlen környezetébõl azt lehet hallani, hogy Ön lassan szupersztárként kezd viselkedni. Hogy érinti ez a vád?

Valóban úgy véli, hogy egy szupersztár válaszolna tíz udvariatlan kérdésre? Komolyra fordítva a szót: kérdezze meg a kutyámat, Jenny-t. Õ nem szereti a szupersztárokat. Õ csak azokat az embereket szereti, akik botot dobálnak neki, akik sokat szórakoztatják és gyakran viszik sétálni. Ilyen egy szupersztár...?